Kálna pincze

Etyek Fejér megye északkeleti peremén, az Etyeki-dombság kezdetén fekszik. Adottságai szinte megegyeznek Champagne-éval.
A viszonylag szeles, kevés csapadékkal és bőséges napsütéssel jellemezhető klíma, valamint a löszös, mészköves talaj karakteres borok készítésére rendelték a területet. Nem csoda hát, hogy a környéken már a rómaiak idejében is foglalkoztak szőlőműveléssel, azonban a szőlőtermesztés ma ismert hagyományait az 1700-as évek elejére vezethetjük vissza.

1720 és 1770 között 112 német családot telepítettek a községbe, akik felszántották a letarolt földeket, kiirtották az erdőket és néhány évtized alatt felvirágoztatták a mezőgazdaságot.
Etyek az 1860-as évek közepétől vált igazán a főváros szőlőskertjévé. Több száz, kőből rakott pince épült, amelyek jelentős része most is használatban van. Fejlődtek a szőlőtermelés, szüret és feldolgozás speciális eszközei, monumentális, ma is működőképes bálványsajtók készültek.

Az etyeki bort – felfedezve annak kiváló tulajdonságait pezsgő készítéséhez – a századforduló után szinte kizárólagosan Törley József budafoki pezsgőgyára vásárolta fel. A II. világháború után a helyi szőlőkultúra is válságba jutott. A fordulatot az 1955-ös év hozta meg, amikor megalakult a Hungarovin borgazdasági kombinát etyeki célgazdasága.

Bár Etyek és környéke borvidéki rangot csak 1990-ben kapott, a budai körzet teleüléseit pedig csak 1998-ban csatolták a borvidékhez, errefelé a szőlőtermesztésnek évszázados hagyományai vannak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy talán ennek az 1500 hektáron elterülő bortermelő régiónak adták a legtöbb fantázianevet, szlogent borainak kedvelői. Hisz aposztrofálták már Etyeket "Budapest szőlőskertjének" és a "Magyar Champagne-nak" is. Mindkét névre kétségtelenül rászolgált. A borvidékhez tartozó ültetvények a Budai-hegység, az Etyek környéki dombok, valamint a Velencei-hegység bőséges napfényben fürdő, szeles lejtőin és fennsíkjain találhatók, ahol az évi középhőmérséklet valamivel alacsonyabb az országos átlagnál, a csapadék mennyisége pedig közelít az átlaghoz. Ezek a tényezők, valamint a magas mésztartalmú, löszös talaj együttesen teszik lehetővé, hogy korai szürettel friss, élénk savú pezsgő alapborok, késői szürettel pedig finom savszerkezetű, feszes, illatos fehérborok készüljenek.

A Bicskétől Pákozdig húzódó 1600 hektárnyi szőlőültetvény 1990-ben emelkedett borvidéki rangra. Az Etyeki Borvidék megnevezést az 1997. évi bortörvény Etyek-Budai Borvidékre változtatta.

A történelmi jelentőségű Körpince pinceegyüttes, a Kecske-gödör, a Sóskúti úti pincesor, az egyedülálló présházak, a gyönyörű szőlőhegyek, a szőlőművelés és borkészítés tárgyi örökségei a múltról tanúskodnak, és kiváltják belőlünk a bor és a szőlőkultúra hagyománya iránti megbecsülést.