Etyek Fejér megye északkeleti peremén, az Etyeki-dombság kezdetén fekszik. Adottságai szinte megegyeznek Champagne-éval.
A viszonylag szeles, kevés csapadékkal és bőséges napsütéssel jellemezhető klíma, valamint a löszös, mészköves talaj karakteres borok készítésére rendelték a területet. Nem csoda hát, hogy a környéken már a rómaiak idejében is foglalkoztak szőlőműveléssel, azonban a szőlőtermesztés ma ismert hagyományait az 1700-as évek elejére vezethetjük vissza.

1720 és 1770 között 112 német családot telepítettek a községbe, akik felszántották a letarolt földeket, kiirtották az erdőket és néhány évtized alatt felvirágoztatták a mezőgazdaságot.
Etyek az 1860-as évek közepétől vált igazán a főváros szőlőskertjévé. Több száz, kőből rakott pince épült, amelyek jelentős része most is használatban van. Fejlődtek a szőlőtermelés, szüret és feldolgozás speciális eszközei, monumentális, ma is működőképes bálványsajtók készültek.